Amikor felkértem Ritát, hogy legyen a blogom vendége, rákérdeztem, hogy jól tudom-e azt, hogy Náray Tamás első modell tanfolyamának ő is tagja volt?,  ezt válaszolta.

- ''Igen, az első Náray lányok egyike:-))''

Folytassuk innen a történetet és kérlek, beszélj arról, hogy mikor is volt ez, miért akartál modell lenni, hogy kerültél Náray Tamás csapatában, kik voltak még a kezdőtársaid, valamint mit jelentett ez számodra?
Tekintettel arra, hogy nem, csak a modellszakma olvassa ezt a blogot, ezért kérlek, röviden beszélj Náray Tamásról, bár később tervezek vele is egy beszélgetést.

18 éves korom után kezdtem a szakmát, elég későn de mentségemre szolgáljon nem az volt a szándékom hogy modell legyek, csupán kezdő munkavállalóként a bank szektorban pontosabban a Magyar Nemzeti Bankban kezdtem dolgozni. Tele voltam gátlással nem tudtam kifejezni magam illetve úgy kommunikálni ahogyan azt láttam tapasztalt kollégáimtól, úgy gondoltam külső segítséget kell igénybe vennem. Kerestem iskolákat ahol beszéd technikát lehet tanulni de ebben az időben 1989-ben nem volt túl sok lehetőség. Két színi tanodába is elmentem de amikor megtudtam hogy 3-5 perces monológgal kell készülni a felvételire, ezt a vonalat rögtön feladtam. Véletlenül találtam rá egy hirdetésre. Az MDI (Magyar Divat Intézet) hirdetett maneken tanfolyamot. A rengeteg tantárgy között beszéd technikát is oktattak és amikor megláttam hogy még jogi ismeretek is lesznek úgy éreztem ez kell nekem... Felvételiztem, mert akkor még több körös rostán kellett megfelelni és az összes vizsgán sikerült átmennem így felvettek. Itt találkoztam Vámos Magdikával aki a Magyar Divatintezet egyik vezetője volt, Náray Tamással aki a színpadi mozgás-technika tanárom volt, Sára Kata volt a smink és Marjai Judit a fotó tanárom. Egy tanéves heti 3 alkalmas nagyon profin megszervezett maneken képző iskola volt. Arra már nem is emlékszem ki tanította a beszéd technikát illetve a jogi ismereteket amiért valójában odamentem mert elvarázsolt a divattörténet, anyagismeret és érdekesebbnél érdekesebb tantárgyak. A mozgás technikába pedig valójában beleszerettem és jól is ment de persze kellett hozzá egy ilyen zseniális tanár mint Náray Tamás.
Együtt végeztem Ványi Erikával aki sajnos már nincsen közöttünk, Nagy Tündét illetve Máté Andit tudnám még megemlíteni akik az első osztályban végeztek velem és dolgoztak a szakmában. Az 1 év alatt több rosta vizsga is volt és elég sokan lemorzsolódtak.
-Hát így csöppentem én bele ebbe az egészbe..
Hogy mit is jelentett ez számomra és milyen hatással volt az életemre?
Gyökeresen megváltoztatta, teljesen új irányt vett fel életem folyása és ez alapozta meg aztán a következő 20 évemet. Azt hiszem ez volt talán életem egyik legjobb döntése.

Beszéljél kérlek,  két évtizedes modell múltadról, melynek során találkoztunk egy-egy modelliskolában ahol oktattál, koreografáltál, aztán volt modellügynökséged, közben fotóztak, reklámfilmeket is forgattál, de van-e olyan amire vágytál és nem teljesült?

-Ha őszinte akarok lenni akkor a szakma minden területén ami izgatott szinte kipróbáltam magam és párhuzamosan kis eltolásokkal hosszabb ideig műveltem is ezeket. A tanitás akkor kezdődőtt amikor Szegeden indult egy modell iskola es Náray Tamás engem küldött le szinpadi mozgás technikát oktatni.

-Azt gondolom, ez nem volt véletlen és nagyon megtisztelő lehetőség lehetett számodra.

Ekkor tetszett meg a tanítás és itt találkoztam Sztranyánszky Zsuzsival aki azóta is az egyik legjobb barátnőm. Innentől kezdve aztán több mint 15 éven keresztül oktattam a fiatal model palántákat. Kezdetben még Geszler Dórival meg Riz Laurával együtt, aztán sokáig többek között Geszler Dóri, majd Jaksity Kata Iskolájában.
A koreografálást Czigány Jóska szárnyai alatt kezdtem el akivel aztán együtt sok-sok divatbemutatót, haj showt, turnékat rendeztünk színpadra.
A L’oreal-os korszakra is szívesen emlékszem vissza, egy időben szinte az összes showt és turnét mi rendeztük nekik. Kellemes emlékek idéződnek fel most is bennem. Egy ilyen munka folyaman találkoztam Rácz Lacival es a NOX-al  és majd ennek folyományaként csöppentem bele a magyar zenei életbe és ( bár nem sokat de ez is elég meghatározó volt életemben igy meg kell emlitenem ) manageltem illetve koncertek szervezését és színpadra rendezését is volt alkalmam megtapasztalni elsősorban a jazz területén. Jazz8 majd Jazz Jet formációban ismertem illetve dolgoztam együtt Téli Mártával akivel azóta is nagyon jó barátságban vagyok illetve Micheller Mirtill, Fábián Juli, Lakatos Ági, Urbán Orsi, Illy Dorka, Vadon Irén, Kövendi Zsófi, Spielberg Ági mind, mind gazdagították az életemet és nekik is volt alkalmam színpadi mozgás technikát tanítani.
Visszatérve a modell szakmára mindeközben párhuzamosan modellként is dolgoztam az akkoriban létező aktiv magyar divat fotósokkal és divatbemutató rendezőkkel szinte kivétel nélkül mindegyikkel dolgozhattam, többek között veled is István. Divatfimeket és reklám filmeket forgattam így Kapitány Ivánnal, Herendi Gáborral és Tímár Péterrel is volt szerencsém együtt dolgozni.
Amit mindenképp meg kell említsek az a ‘Mezítláb’ cimű divatműsor.  A hajnal 5 orási kezdéseket Sipos Zita sminkmester kezei alatt aztán 3 napon keresztül napi 12 órás forgatásokat sosem fogom elfelejteni. Párhuzamosan stylingoltam magán embereket is de volt divatrovatom különböző magazinokban, ezek közül a Praktika Magazint illetve a BonTon magazint emlitem meg ahol szinte teljesen szabad kezet kaptam hogy kiélhessem a kreativitásomat. Ékes Jánosnak és Boda Ildikónak rengeteget köszönhetek. Es hát a modelügynökséget amit Varjasi Verával (Open casting) es Jóvér Ágival hoztunk létre évekig működtettük. Bocsánat hogy ennyire hosszú lére eresztettem a választ de hát több mint 20 évet nem lehet összefoglalni pár szóban. Szóval azt hiszem mint modellként, mint a másik oldalon a divat szakmán belül jó sokat kalandoztam de imádtam minden percét. Rengeteg érdekes és értékes emberrel, feladattal találkoztam külföldön és Magyarországon egyaránt.
Örülök hogy az élettõl ilyen lehetõségeket kaptam. Semmi pénzért nem adnám a mútamat ;-

Aktív vagy még modellként?

2008-ban költöztem ki Amerikába, akkor lezártam ezt a korszakot. 3 évet éltem Los-Angelesben majd édesapám halála miatt hazajöttem és majd 1 évet itthon töltöttem. Aztán elmentem es 3 évet éltem Franciaországban. 2016-ban jöttem vissza, azóta itthon élek és angol tanárnéni lett belőlem. Tanítani mindig is szerettem. Most gyermekeket tanítok az angol nyelv szépségeire. Visszavonultam a reflektorok fényéből. Jól érzem magam a bőrömben és szeretem az életem, a modell múltamra pedig szívesen gondolok vissza, de ma már az nem én vagyok. Most hogy ezeket a sorokat írom teljesen olyan mintha filmen nézném egy másik Rita életét. Érdekes ezt megélni, és ezért hálás vagyok neked Isván.

Sokan foglalkoznak manapság is a modellség gondolatával, de jól látom-e, hogy a legnagyobb érdeklődés a 90's években volt, és mi lehetett annak az oka?

Egyértelműen a rendszerváltás, kinyíltak a kapuk, közelebb került a nyugat, a nyugat friss illata szinte felpezsdítette Magyarország életét. Az emberek , cégek igényelték a divatbemutatókat és a showkat. Egyik próbáról rohantunk a másikra, sokszor éjjel próbáltunk mert napközben fotózás vagy forgatás volt. Volt hogy napi több bemutató volt és ha elcsúszott a délutáni előadás akkor nem értünk át a város egyik végéből a másikba és a közönség már bent ült a teremben amikor mi még az előző bemutató sminkjében repesztettünk át a piros lámpán csak hogy odaérjünk és elkezdődhessen végre az előadás. Szezon végére teljesen kipurcantunk, nem kellett a fogyókúra hiszen enni sem volt időnk, nem is volt gondunk a kilókkal ;-)) Hát ilyenek voltak a 90-es évek.


-Ha megkérdeznek fiatal, modellkedni vágyó lányok, fiúk hogyan kezdjék, akkor milyen útravalóval látod el őket?

Csak “vért és verítéket ígérhetek” ;-)) a viccet félretéve, sok erőt és kitartást kívánok, anélkül nem fog menni.. ma már minden másképp működik, hogy is adhatnék tanácsot már több mint 10 éve nem vagyok benne, DE!  egyet mondhatok, amit annak idején a tanítványaimnak is mindig elmondtam: ha ez nem sikerül vagy nem úgy megy ahogy szeretnénk gondoljunk erre:
 “At least I tried” ahogy az angol mondja = legalább megpróbáltam aztán menjünk tovább hiszen az élet rengeteg csodálatos dolgot tartogat még számunkra.

Ez egy szép végszó.
Köszönöm Rita