Szomorú eseményre emlékezünk.
9 évvel ez előtt 2012. Február 6.-án 66 év működés után leállt a MALÉV.
A kék orrú gépmadaraink úgy néz ki örökre elszálltak.
Óriási megtiszteltetés és szakmai elismerés maradt számomra, hogy egykori légitársaságunk a MALÉV hivatalos felkérésére is fotózhattam.
Felhívtak telefonon, és csak annyit kérdeztek, hogy be tudnék-e menni a Malév reklám és propaganda osztályára?, -ami akkoriban Budapesten, a Vörösmarty téren volt.
-Hát erre nem mondhattam nemet, és természetesen igennel válaszoltam.
Annyit kértek aztán, hogy vigyek magammal sok-sok referenciafotót, szeretnék megnézni azokat.

Sejtettem, hogy valami olyan lehetőség előtt állok az életemben amiről álmodni sem mertem.
Még az nap délutánra egyeztettünk időpontot.
Bekísértek a tárgyalóterembe ahol egy hosszú asztalt körül ülve, már vártak rám.
Köszöntöttek és kérték rakjam ki a fotóimat.
Kipakoltam hát és mindenki nézelődött. Egymásnak sugdolóztak közben, de sajnos nem értettem.
-Nagyon izgultam.
Néhány perces nézelődés után összenézett a hosszú asztalnál szembeülő bizottság és némán bólintott mindenki egymásnak. Ez volt a sejtelmes, de egyértelmű döntés.
-És, hogy én is megértsem, Szűcs István az akkori marketing igazgató felém fordult és valahogy így fogalmazott. Azért hívtuk ide, hogy minden bizonnyal kiválaszthassuk, és felkérjük Önt alkalomszerűen a MALÉV fotózására.
A döntés ezek után már, csak Önre vár.

-Tudjátok mit éltem át abban a másodpercben?
A meghatódás pillanatai futottak át rajtam és hálásan megköszönve a felkérést a válaszom csakis IGEN lehetett.

Hazafelé sétálva próbáltam emészteni amin most átmentem, és azt mondtam magamnak, hogy ''Te, Pisti! - ezek szerint jól fotózhatsz Te, ha ekkora lehetőség az öledbe hullik...''
Örömömben még a könnyeim is elcseppentek. Aztán még szerencsére sokszor átélhettem ezt a kicsorduló boldogságot ami akkor elöntött.
Ez az elismerés volt az első olyan volumenű megállópont ami aztán fantasztikus erőt adott a továbbiakhoz.

A Malévnak egyébként volt belső fotósa, akinek az volt a munkahelye. A cég akkor tett egy kísérletet. Kíváncsi volt hogyan látja a Malév és a repülőtér mindennapi életét olyan fotós aki alkalomszerűen csöppen bele.
A feladat nagy volt. Úgy gondoltam mindenképpen két embert igényel, ezért Horváth Laci fotós barátommal vágtunk neki az izgalmas lehetőségnek.
Két napos volt a tervezett fotózás, ami azt jelenti, hogy a nap minden szakában akartuk látni és a mi szemszögünkből bemutatni a repülőteret, a MALÉVET.
A fotózáshoz minden segítséget megadtak. Igazgatói intézkedésben kapta meg minden reptéri és MALÉV alkalmazott, hogy 48 órás fotózás történik és bárkihez megyünk segítségért, maximálisan támogassa munkánkat.
Első nap hajnali 2 órára mentünk ki, hogy rákészülhessünk a napfelkeltében ébredő MALÉV gépek lenyűgöző látványára, ahogy megcsillan rajtuk a nap izzó fénye, és amint virrad beindul a repülőtér szokásos élete.
Az első felejthetetlen élményem az volt, amikor lejelentkeztünk Ferihegyen a Légiforgalmi Repülőtéri Igazgatóság (LRI) ügyeletesei éppen pálya ellenőrzésre indultak.
Mondták, hogy gyertek srácok ugorjatok be a kocsiba, mert nekünk minden órában végig kell járnunk a kifutópályákat, nem került-e rá valami ami veszélyes lehet.
Kiértünk az egyik felszálló pálya elejére. Rádión beszóltak a toronynak, hogy megérkeztek a fotósok, itt ülnek velünk a kocsiba. Kapcsolják be a teljes felszálló pálya kivilágítását, hagy lássák a fiúk.
Ott ültünk a kocsiba, előttünk a kivilágított pálya amit eddig így, soha nem láttunk. Ez volt az első hatalmas élményünk, aztán jött a többi.
Mivel ismeretlen lehetőségek elébe néztünk, nem tudtunk előre tervezni, csupán a mindíg körülöttünk zajló eseményeket spontán exponáltuk, amiből szerencsére jutott bőven.
Akkoriban váltott a Malév az új gép típusokra a BOING 737-re, de ezekből még, csak 3 db volt, aztán bővült szépen a gép park.
Fő téma tehát a Boingek voltak. Ezek körül zajló események fotózása volt a legfontosabb. Utas beszállás, gép belső, leszállások, felszállások, stb. több verzióban.
Ülhettünk és Laci barátommal egymást fotózhattuk a pilóta ülésben is.
Végig fotóztuk az első napot mindennel ami megragadta fantáziánkat a naplementével és az estével együtt.
A második nap szinte ugyan ez folytatódott, csupán más aktuális eseményekkel. A második nap esti csúcspontja volt, hogy előre megrendelt hatalmas filmgyári reflektorokkal kivilágítottak nekünk egy 737-es Boinget a téren.
Ez a látvány is fantasztikus volt.
A két nap minden perce örök emlék maradt számomra, és, ha bővebben akarnék leírni mindent, akkor az egy kisebb terjedelmű könyv is lehetne.
Szívemhez, lelkemhez nőtt a MALÉV aminek elvesztése sajnálatos.

Az utolsó pillanatokban sikerült megtalálni Kerkuska Anikót akit itt a fotón láthattok.
Anikó stewardesként dolgozott, és megkértem tegyen hozzá Ő is valamit, hogy szebb legyen ez a megemlékezés.
Nagyon köszönöm a megkeresést! Közel 30 év telt el azóta, hogy ez a fotó készült. 1986-ban léptünk be az ikertestvéremmel a Malévhez, és több céges reklámfotózáshoz felkértek bennünket.
Nagy szeretettel gondolok a mi közös munkánkra is. Szomorú tény, hogy ma 9 éve (2012.02.03) elvesztettük a nemzeti légitársaságot, ami sokunknak nem csak munkahelye, de a második otthona is volt.
Életre szóló barátságok, szerelmek szövődtek, és csodálatos utazási emlékek fűződnek az ott eltöltött 26 évhez. Boldog és hálás vagyok, hogy részese lehettem! Köszönöm Malév!