Beszélgetés Fórián Szilvivel az 1994 Miss Universe Hungary szépségkirálynőjével. 

A fb.-nak köszönhetően sikerült megtalálnom többek között Fórián Szilvit is akivel kb. 25 éve nem beszéltem.
Ilyen hosszú idő múltán gondoltam rákérdezek, hogy emlékszik-e rám.

Az Ő válaszát idézem ''Sziaaaa!
Hogy kérdezhetsz ilyet?
Persze. Remélem jól vagy.''

-Hát ez persze jól esett és örülök, hogy Szilvi ugyan az maradt emberileg aki volt ismeretségünk kezdetén.
Így kezdődött újra a kapcsolatfelvételünk.

Szilvit 1993-ban egy szép nyári napon a budapesti Vörösmarty téren áthaladva vettem szemügyre.
Igen ám, csak éppen a barátjával volt, de ez engem ismerők tudják,hogy nem szokott zavarni, így leszólítottam.
Rövidesen rábeszéltem, hogy nevezzen be a Dioro szépségversenyére, s közben más fotós kollégák is felfigyeltek rá.

-Emlékszel,... amikor eljöttél hozzám az első fotózásodra, és a falon lévő nagy fotók egyikén a Miss Universe szépségkirálynője és két udvarhölgyének a fotójánál megálltál és sóhajtva azt mondtad: ''Jaj, de jó nekik.''
Erre én azt mondtam, hogy '' jövőre akár Te is lehetnél szépségkirálynő.''

-Ez aztán így is lett.
Egyik fotós kollégám lepett meg azzal, hogy tudtod nélkül nevezett a versenybe.
-Jól gondolom, hogy nagy álmod vált valóra?

Szilvi: Arra vágytam mindig is, hogy én legyek a legszebb legjobb kislány, királylánya a szüleimnek.
Nem igazán dicsértek nem mondták, hogy szép kislány vagyok. Magamat láttam a színpadon 4 évesként királynői öltözékben a koronámat anyukámmal keszítettük a konyhasztalon.
Arra vágytam legyenek rám büszkék. A remény biztos ott volt, ha igazán meg sem fogalmazódott bennem. Ez egy gyermekkori álom reményének megvalósítása volt.

- Úgy emlékszem ezt megelőzően, mivel kozmetikus vagy saját szalonodat tervezted megnyitni. Sikerült?

Szilvi: Igen, sikerült megvalósítanom, minden egyes apró részletet én terveztem meg.
Itt kezdődött az életemben a belső otthon tervezés iránti szeretetem is. Imádtam, szerettem, szerettek.
Örömet okozott, de más irányba haladt az életem és kissé megszakadt a szépségszakmához tartozó kapcsolatom. 

-Milyen változásokat jelentett számodra a szépségkirálynői státusz?
Hogyan változtatta meg az életedet?

Szilvi: A Miss Universe választás előtt egy buborékban éltem, szinte semmit nem tudtam az életről a világról.
Csak dolgoztam, kirándultunk, ettük a fagyit nevetve.
A Miss Universe-nek köszönhetően lehetőséget kaptam, hogy felnőjjek és meglássam milyen sok helyen van szükség segítségre, támogatásra.
Rendezvényeket szerveztem gyermekotthonokat alapítványokat támogatva. Első helyként Karcagot, a szülővárosomat választottam, az ott lévő középsúlyosan sérült megyei gyermekintézetet, majd Egerben két gyermekalapítványt, Budapesten a vakok intézetét és végül a Pető intézetet.
Kimondhatatlan a gyermekek őszinte, tiszta öröme amit átélhettem. Az emberek megismerése is érdekes volt pozitív-negatív oldalon és kezelni is igyekeztem megtanulni, látni és érezni ki mit miért tesz az életben.
Ekkor kezdődtek el a mai napig tartó utazásaim, és szembesültem azzal a ténnyel mit is jelent a külső szépség a belső szépség nélkül.

- A barátaidhoz hogyan viszonyultál, és megmaradtak-e?

Szilvi: Gyermekkoromból megmaradtak a barati kapcsolataim a mai napig és nagy jelentőséggel vannak az életemben.
Barátok jöttek, mentek, de a legfontosabb emberek számomra mindig a legnehezebb életszakaszaimban léptek be az életemben és örökké ott lesznek ebben biztos vagyok. 

-Hol élsz most?

Szilvi: A világ állampolgára vagyok. Szülőhazámon kívül szeretek mindenhol lenni, és szerencsésnek mondhatom magam, mert sokat utazok. 

-Jelenlegi munkád, terveid?

Szilvi: A jövő még homályos, próbálok a jelenben élni.
Az élet meg fogja mutatni nekem mi is az én küldetésem, de a szépségszakmához mindig is szeretnék hű maradni.

A fenti fotókat 1993-ban készítettem, ezeket pedig most küldte Szilvi, aki éppen Argentínában van: