Többek között a TERMÉSZETGYÓGYÁSZ magazinnak is sok címlapot fotóztam.
Egyszer, két nappal a címlap leadás előtt Dr. Görgei Katalin főszerkesztőnő azt kérdezte, van-e vöröshajú modellem, mert most egy olyan lányról vigyek címlap ajánlatot.
Rendben, -mondtam, pedig nagyon jól tudtam, hogy az én két vöröshajú modellem külföldön van, de gondoltam majd szerzek valahogy. Valahogy...?
Azon a napon a Margitszigeten fotóztunk, és találkoztam egy csapattal, melyből kivillant egy vöröshajú lány.
Na, ez kell nekem, gondoltam, és elindultam felé. A történet folytatását mondja el most Csikós Júlia.

Margitsziget, tűző nap, óriási tömegben fel - le lófráló párocskák, kutyás nénik és görkoris gyerekek.
Egyik érettségi vizsga után kijöttünk egy kis fejszellőztetésre. Éppen lelkesen keressük a hintát - vagy tán a libikókát ?
( ki emlékszik...) -, mikor egy fényképezőgépes férfi megérintette a vállamat.
- Hát így kezdődött. István, csupán megérdeklődte, hogy igazi vörös -e a hajam, majd kezembe nyomott egy névjegyet és elsietett.
Én csak álltam ott percekig, és bámultam a névjegyet. Modell? Én? Na neee...
Sosem érdeklődtem az ilyesmi iránt. Se „ végzettségem, se gyakorlatom "… Mégis felhívtam.
Ettől kezdve a dolgok már villámgyorsan követték egymást.
Másnap, be a műterembe. Smink, frizura, majd az első felvételek.

" Próbálj már meg egy kicsit kedvesebben nézni erre a gépre! " - Hm. Hogyne. " Ne ilyen görcsösen! Igazi mosolyt ! "
Jaaaj ! - Na belőlem se lesz modell. Gondoltam én, aztán amint az élő példa bizonyítja, és látják Önök is, - mégis lett.
Folytatva a Jászai Mari tér, szökőkút peremén diszkrét fogvacogás közepette próbálok valami nyár-hangulatot varázsolni a tekintetembe.
István és sminkese kabátban. Virágoskert, háttérben sárga árvácskák, klikk, klikk, klikk.
Pipacs az Eurocenter melletti domboldalon; beülök a térdig érő fű közé, és nem veszek tudomást az Eurocenter felé bekanyarodó autók utasainak kíváncsi tekintetéről.

A forgalom kissé lelassult… Kalapos kép, fűszálat a szájba, átöltözés, átöltözés, átöltözés.
A végére már rosszul vagyok a gondolattól, hogy még egyszer rá kell vigyorognom arra a lencsére. De megérte.
Még aznap este láttam a képeket. - Jé, ez én volnék…?

És ez még semmi sem volt ahhoz a meglepetéshez képest, amikor először láttam magam címlapon, meg a családom, a barátaim, tanáraim - szóval mindenki.
Gratulációk, elismerések, rácsodálkozások. ..
- Hát igen, ez is egy élmény : címlaplány lettem ! - én, akinek ölébe pottyant a szerencse. 

A címlap megjelenése után még arról kérdeztem Julit, hogy mi volt a reakciója az osztálytársainak, amikor leszólítottam, és felkértem egy címlapfotózásra?

Hitetlenkedtek. Komolytalannak gondolták, engem meg alkalmatlannak.
Ilyet is kérdeztek: Szerinted normális, hogy idejön egy rövidgatyás ember leszólít és címlapot ígér?

Utólag bebizonyosodott, hogy furcsa eset volt, de igaz lett.

Ami pedig a további modellkedését illeti, hát megjött a kedve hozzá.

https://www.modelmanagement.com/model/julia-csikos/